SZEGÉNY GAZDAGOK

A férgek nyers burgonyából indulhatnak ki, AZ UNALOM.

Tehát még sem a tied, mert téged csak ismerlek. Az irás itt marad. Kálmán duzzogva ment odább, nyitva hagyott maga után minden ajtót s odakünn rögtön elkezdett hangosan fütyülni, a mit Demeter úr ki nem állhatott. Becsengette a komornyikot, teremtsék elő Margarit rögtön. Margari előbb végig nézte az irást, hogy sok-e? Azonban csak egy oldal volt. Elmondá a tartalmát híven. Valami ártatlan chria volt arról a themáról, hogy «beatus ille, qui procul negotiis» stb.

Férgek egy két hónapos kisbabában, elég már. Nincs benne valami hiba?

Csak azt akartam megtudni. Itt a poema fölül hibázik a két punctum, aztán meg a helyett, hogy «putabam» szebb lett volna így irni, hogy «arbitratus sum». Adja vissza Kálmánnak az egzerczicziumot. Aztán ide hallgasson: ha szép szerével hozzáférhet, kerítse kezébe a Kálmánnak a többi gyakorlatait is és hozza ide nekem.

Kiemelt támogatás a homlokzatok helyreállításához - PDF Free Download

Kap érte jó ajándékot. Az «ajándék» szóra a jeles férfiunak egyszerre nagyon gyorsak lettek a lábai; azt vélte, hogy a feladat teljesítésének legegyenesebb útja leend Kálmán úrfit directe megrohanni és inhibeálni neki a nagyatyai parancsolatot, hogy minden archivumát rögtön adja ki, mert abban gyönyörködni akarnak.

Erre aztán kapott Kálmán úrfitól egy olyan előre nem sejtett pofont, hogy megcsendült bele a füle, melynek következtében nagy lármát csapott odakinn, fenyegetőzött, hogy panaszra megy a professorokhoz, s e gonosz szándékától nem is állt el addig, míg Henriette, megtudva az öcscsét fenyegető veszélyt, névnapra kapott szűz Máriás aranyát neki nem ajándékozá, hogy csak hallgasson el és ne mondja senkinek, hogy Kálmán bántotta.

De azért csak még is eldicsekedett vele adandó alkalommal mindenkinek, ha nem is panaszképen. János úr az egész délutánt apja szobájában tölté, még a kávéházba sem ment. Bizonyosan várta a revanchera való alkalmat. Untából azt találta ki, hogy unokahugának kezdett el udvarolni. Odaült mellé, a kezét czirógatta, megjegyezte rá, hogy milyen szép fehér a bőre; kérdezte tőle, hogy miért nem visel már angol fürtöket, mikor azok olyan jól illenek az arczához?

Henriette sokkal jobban félt tőle, mint hogy e kérdésre elpirult volna, hanem inkább gyanakodva nézett fel rá félénk szemeivel s nem felelt neki semmit. De felelt helyette az öreg úr, jól összeszidva Jánost. Miről beszélsz te annak a gyereknek? Iskola kell még annak, nevelőház, nem férjhezmenés; te vén szamár! Az én akaratommal, Lapussai A férgek nyers burgonyából indulhatnak ki akaratával, öt esztendeig, értsd ötig!

János felkaczagott e mérges fenyegetőzésre; tréfának vette az egészet s azzal, mintha Henriette egészen az ő védencze volna, bizalmas pártfogó arczczal mondá neki: — Ne félj hugocskám, majd hozok én neked vőlegényt, olyat, hgy a nagypapa a mankóját veszi, úgy szalad eleibe az öreg közbeordított valamit, János túlkiáltotta kaczagvaha pedig nem akar hozzáadni, hát elszöktetünk!

A pitvarnok félbeszakítá e kedélyes családi enyelgést, jelentve, hogy ő nagysága báró Hátszegi úr kivánja tiszteletét tenni. Demeter úr most egyszerre könyökére emelkedett, hogy János arczára lásson, vajjon mit fog tenni?

Kilöketi az inasokkal Hátszegit a házból? Oh bizonyára János ilyesmit fog tenni, mert János nagyon büszke ember.

a férgek nyers burgonyából indulhatnak ki

János úr pedig mindezek helyett azt tette, hogy maga rohant ki az ajtón az érkező vendég eleibe, fenhangon kiáltva messziről eléje: — Oh kérem alássan. Kedves tisztelt barátom uram, minek ez a czeremonia mi közöttünk, csak tessék egyenesen jönni akármikor hozzánk, báró úr, kegyed előtt nem vagyunk idegenek! Azzal karon ragadta érdemes vendégét s diadaltól ragyogó orczával vezette őt giardiasis tar családi szentélyükbe, bemutatva őt örömtől egészen elfulladt hangon.

Azután azt az ügyetlenséget követte el, hogy az atyját és unokahugát a kit közelebb ért egymásután felnevezte a vendég előtt, végre Matild felé fordult, hogy azt is bemutassa neki, de már az akkor olyan képet mutatott rá, mint a márványhölgy Zampában, hogy János elébb jónak látta megkérdezni halkan: mi tetszik?

a férgek nyers burgonyából indulhatnak ki

Mire az az odahajló fülébe azt súgta: — Tanuld meg, hogy ne mutasd be a vendégnek a házi asszonyt, te ügyetlen! János először megijedt e czímtől, másodszor haragudni akart érte, hanem harmadszor jobbnak látta mosolyogva fordulni Hátszegi báró úrhoz, a ki udvariasan kisegíté zavarából, mondván: — Van szerencsém ő nagyságát tisztelhetni; több ízben volt alkalmam elmerengeni páholyában látott méltóságteljes arczvonásain.

Báró Hátszegi igen kedves ember. Van szép, férfias büszke arcza, erőteljes alakja, szabadon mozog, beszél, szemei ragyognak, magatartása úri, kifejezései válogatottak; valódi gavallér.

  1. A férgek következményei
  2. Több szerv összefogásának eredményeképpen ban egy kis raktárhelyiségben a Városmajor utca
  3. Hogyan kell kezelni a pinwormot
  4. Достигнув цели, слегка запыхавшийся Элвин прислонился к одной из розовых колонн, чтобы отдохнуть и окинуть взглядом пройденный путь.
  5. Mi szerepel a parazitaellenes teában
  6. Talpi szemölcs attól ami megjelenik
  7. Сирэйнис раздраженно повела плечами.

Demeter úr egészen meg volt tőle igézve, ámbár Hátszegi ő vele nagyon kevés discursust kezdett; már csak illem szerint is legtöbbet foglalkozván a jelenlevő özvegy delnővel.

Miről volt szó, arra bizony már senki sem emlékezik; mindenféle hiábavalóság: bálok, estélyek, lófuttatás. Henriettet meg sem szólították, János úr belebeszélt mindenbe, nem hallgatott rá senki, hanem azért nagyon jól mulatta magát.

Mikor Hátszegi eltávozott, ragyogó arczczal kérdezé Lángainétól: — Nos, hogy tetszik neked ez a fiatal ember? Demeter úr interveniált békés úton. Hogy mondtam volna én olyat?

The Project Gutenberg eBook of Szegény gazdagok by Mór Jókai

Kastélya, vára van: egy dynasta, egy valóságos dynasta a maga kerületében; olyan úr, mint egy kis herczeg, akkor én bolond lehettem, mikor azt mondtam, hogy csavargó… — Tegnap ki akartad híni párbajra, folytatá Lángainé a csipdőzést. Majd mindjárt, minden bagatelle miatt! Aztán ha volt is valami haragom ellene, vannak körülmények, a mik közt az ember kibékül. Hát azért sem eladó ház! Sokkal fontosabb dolog. Azt gondolta magában: ez megint egyike azon járdataposóknak, a kikhez a férgek nyers burgonyából indulhatnak ki én János bátyám engem minden áron férjhez akar adni, a kiket rám akar disputálni, csakhogy elmenjek a háztól, míg az öreg él.

Jól esnék neki, ha beleszeretnék; de azt nem éri meg János barátom, mert a míg atyánk él, addig nem megyek másodszor férjhez. Olyas valami. Kitaláltad; hanem azért mégis tévedni méltóztatol.

Nem Matild hugomról van szó! És arra nem elég valakinek két szép fekete szemének lenni, hogy az én figyelmemet megnyerje; és nem elég néki a tavalyi bálokról tudni beszélni, meg lovon tudni ülni; hanem annak egy kis characterének kell lenni, annak becsültetni is kell a világ előtt, hogy ő legyen rám nézve szerencse, ne én ő reá.

János tízszer is bele akart vágni a beszédbe; mikor vége volt, kitört belőle a szó: — De ugyan kérlek, nincs rólad szó! Egy szó sincs te felőled. Ne védelmezd magadat: nem akar senki elrabolni; ülhetsz békével a pamlagon, s vetheted a passiencet itéletnapig; Hátszegi báró nem azért jött ide, hogy téged elcsábítson.

Frau von Lángai azt képzeli, hogy ő van egyedül a háznál, a kit meg lehet kérni. Lángainé széjjelnézett a szobában, mintha meg akarná tudni, hogy ki van hát még itt valaki, a ki a báró óhajtásainak tárgya lehessen?

a férgek nyers burgonyából indulhatnak ki

Megrázta a fejét, egyet rántott a vállán, mint a ki nem is reméli, hogy megértsen valamit a dologból. Egyszer azonban szemei véletlenül összetalálkoznak Henriettéivel. Az első a férgek nyers burgonyából indulhatnak ki elárulá neki, hogy Henriette hamarább megértette János szavait, mint ő; a második azt, hogy János Henriette számára hozott vőlegényt; és a harmadik azt, hogy Henriette azt a férgek nyers burgonyából indulhatnak ki vőlegényt utálja.

A missz és Henriette szót fogadtak, s eltávoztak a harmadik terembe; hanem ezúttal a missznek a szokottnál is több baja volt a kisasszonynyal, a ki nagyon hibásan játszott.

SZEGÉNY GAZDAGOK

Mikor egyedül maradtak, Lángainé szokott csendes, leptető hangjával szólt oda Jánoshoz: — Tán csak nem Henriettet akarod férjhez adni? Itt egy éles oldal-tekintetet vetett Demeter úrra, ki kényelmetlenül fordult fekhelyén jobbról-balra, a mint leánya saját szavait ismétlé előtte.

Henriette már tizenhat éves. Lángainé kerekre felnyitotta a szemeit, úgy nézett rájuk, ezzel mutatva, hogy a nagy hangkifejtéstől meg nem ijed. Szegény Pauline, mindig azt mondta, hogy ha meghal, a leányát én rám hagyja. Én mindig azt mondtam rá, hamarébb meghalok én… Jól van János, jól van. Ha én Henrietteről így gondoskodom, ha én megismertetem egy derék, gazdag, szeretetreméltó főnemes úrral, a ki el akarja venni, a ki által egész családunk emelkedni fog, hogy neked ez ellen mi kifogásod lehet?

Mi oka lehet ezt ellenezni? Csupán bámulok rajtatok, kik mint valami gyermekek, minden órában változtatjátok a véleményeteket. János tegnap sehonnainak nevez egy embert, elmegy, hogy kihíjja párbajra s visszahozza mint kedves barátját s unokahúga kérőjét; te papa egy óra előtt iskolába akarod küldeni a gyereket s most arra gondolsz, hogy férjhez add… — De hát leczkézni akarsz te minket?

a férgek nyers burgonyából indulhatnak ki

Kiálta közbe durván az öreg úr. Az, hogy szeretetreméltó, derék ember-e? Ilyen esetben, ha főúr, annál nagyobb baj neked, mert annál nagyobb követelései lesznek irányodban. Egy családunkba jött ruinált báró neked nagyon sokba kerülhet. János elsárgult a méregtől; alig találta meg, hogy mit mondjon ellene? Le is feküdt mindjárt megint hanyatt, onnan itélt. A mit te tudsz, azon el nem indulok. Ebben Matildnak igaza van. Majd elhivatjus Sipos urat, a fiskálist; ő ért az ilyenhez, ő majd utána jár és megtudat velünk mindent; azt meg kell tudnunk, hogy a báró mint áll!

Erre János felugrott; csaknem ríva fakadt mérgében, s egy dühös oldalpillantást vetve Lángainéra, megesküvék, hogy most rögtön rohan egyenesen Hátszegihez s megmondja neki, hogy többet soha be ne tegye a lábát ehhez a házhoz! Persze, hogy másnap karonfogva hozta a bárót látogatásra s azontúl mindennap kétszer jött látogatni Hátszegi; lassankint megosztotta figyelmét az özvegy és a fiatal leány között, utóbb határozottan az utóbbira fordítá kitüntetéseit. Mindennapos vendég lett a háznál.

Kiemelt támogatás a homlokzatok helyreállításához

Hanem azért akármilyen mindennapos vendég volt a háznál a báró, titokban ki voltak adva az utasítások, hogy tekintetes Sipos úr tudja meg hegyéről tövére, vajjon voltaképen csakugyan olyan derék ember-e ő intensiv értékben is, a milyennek kívülről látszik?

Két hét mulva mindenki el volt ragadtatva a báró személyes kellemei által. Azt meg kell neki adni, hogy igen kellemes társalgó; mindig vidor, eleven, élczes és bátor; az öreg urat sokszor megnevetteti; Demeter úr alig várhatja már, hogy jőjjön.

János úrnak nagyon tetszik, hogy parádézhat vele; mikor kocsizni megy a városerdőbe, mulhatlan eset, hogy őt is magával vigye. A szinházban mindennapos nála a páholyban s beszél vele fenhangon, hogy észrevegyék.

a férgek nyers burgonyából indulhatnak ki

Sőt már sikerült is neki egy párszor mindenféle mágnásokkal megismerkedni általa, kik azóta az utczán is kalapbillentést váltanak Jánossal. Ez volt az ő valahai óhajtása. Azt is megtudták már Hátszegiről, hogy vagyoni állapotja valóban szilárd lábakon áll, váltóit soha sem látni a piaczon; űzérek nem találkoznak vele; mindig kész fizető és soha zavarba nem jön, a hogy más földesurak szoktak, kiknek ha egy évben leszáll a termékek ára, fitymálja a kupecz, mindjárt kiesik a föld a lábok alól; Hátszegi pedig roppant birtokaiból a mit összegyűjtött, engedi raktárban állni, nem szorul rájuk, akkor ad el buzát együtt, mikor jó ára van.

Ez a legbiztosabb mérlege a szilárd vagyoni helyzetnek.